firearmstands.com
L'chaim, fatass. Vége a True Detective első szezonjának, sőt, mondhatni a sorozatnak is – legalábbis annak, ami az 1. évadot jelentette, hiszen elbúcsúzunk a két főhőstől, sosem fogjuk őket viszont látni. És ez így van jól. Így van jól? Jót tesz, jót tehet a TD-nek az antológia formátum (minden évben kvázi új sorozat), vagy inkább néznénk tovább a folytatást? ( A tévésorozatos műfajnak biztos, hogy jót tesz egy-egy olyan darab, amit így felkapnak és azok számára is hírét viszik, akik fejében egyébként még mindig csak és kizárólag szappanoperaként, vagy epizodikus krimiként élnek a sorozatok. És a TD ilyen volt. ) Túl vagyunk a finálén, ami nem okozott csalódást, hozta nagyjából azt, amire számítani lehetett. Nem hazudott Nic Pizzolatto, a készítő, amikor azt mondta, hogy nem fog semmi barbatrükkhöz folyamodni, nem akarja átverni a nézőket – ehhez az szezonhoz ilyen befejezés dukált. És szerencsére a tipikusabb megoldások ezúttal jórészt elmaradtak. A súlyos mondatok és pillanatok azonban nem, ahogy Cohle és Hart öles léptekkel elindult a gyilkos leleplezése elé, immáron végleg a jelenben.
Keszei István Arcod partja csak most dereng, szádon még nemlét íze leng, harapáshoz még nincs fogad, ha kinő, úgyis elrohad. Milyen lehetett legbelül, a méh várában egyedül? Szüléssel szétlőtt menedék? Szétrobbant, meleg fedezék! Ne felejtsd soha: vér csöpög virradó tudatod fölött. Anyád méhéből hull a vér, földre csöpög a sorsodért. Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be! mama55 2015. január 15. 16:40 Meghatóan írsz a születésről. Szívet hagyva gratulálok: Marika 2015. január 14. 21:36 Nagyszerű vers! Ágnes Sun68 2015. 15:38 Férfi ezt így megfogalmazni hogyan tudhatta? Csodálattal olvastam. Sün Napsugar0607 2015. január 13. 20:45 Megrázó! Édesanyák fájdalmának hiteles, élethű, szemléltetése, bár ez a három versszak sokkal többet nyújt.... köszönöm az élményt.