firearmstands.com
Jöjj, ki árvák atyja vagy, jöjj, ki szívek lángja vagy, ajándékos jóbarát! Jöjj áldott vígasztalás, drága vendég, lelkitárs, legédesebb enyhülés: fáradságban nyugalom, hőség ellen oltalom, zokogásban könnyülés". To'Piro (illusztráció: Antalffy Yvette)
Baráti körökben is ugyanilyen kizárólagosságot fedezhetünk fel, szinte egy klikkesedés klikkesedésének is nevezhetnénk. Egy legjobb baráti párkapcsolat egy exkluzív történet, a két fél szimbiózishoz hasonló viselkedése a környezet számára kirekesztő, pont ez adja az intimitását, ezért van kiemelt szerepben ez a barátság, és pont ettől válik kiemelkedően értékessé. Karbantartás,, Az idő amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. " [1] Mint minden más kapcsolat, a barátság is múlandó. Az idő kegyetlensége simán végezhet vele, így hát jobban tesszük, ha odafigyelünk a barátságunkra, úgymond karbantartjuk. A barátság erősödése, gyengülése sokszor a közösen eltöltött idő mennyiségével arányos. Az idő nagyban befolyásolja a minőségét a barátságunknak, lassú kiépülést ad, és gyorsan rombol. A két fél egymásra bocsátott impulzusai táplálják a kapcsolatot, az idő, pedig felejtést és unalmat hoz ebbe a rendszerbe. A barátságuk veszélyeztetetté válik, s ha a két egyén nem kap észbe időben, az a barátság hanyatlásához vezethet.
Éppen ezért az igazi barátság ritka. A társadalmi mobilitásból következően a barátok, ha szükséges, átvesznek bizonyos klasszikus családi feladatokat: öntözik a virágot, vigyáznak a gyermekre. William Blake aforizmája szépen jeleníti meg a hálózati szemléletet: "Madárnak fészek, póknak háló, embernek barátság". Immanuel Kant fektette le a modern barátságértelmezés alapjait: "szükségszerű, hogy törekedjünk rá mint az egymás iránti jó érzület maximumára, ez az ész által ránk rótt, tiszteletre méltó kötelesség. " Emerson, az "amerikai Montaigne-nek" is nevezett gondolkodó állítja, "mindkét felet a másikban jelenlévő erőtöbblet és megegyezés vonzza". Nietzsche szerint a barát az ember önteremtését, önformálását, azaz az önmagává válás lehetőségét segíti elő. Rodin szerint a barátság a barátságra nem alkalmas személyek elutasításával kezdődik. Mivel akik fogékonyan reagálnak ránk, azokhoz jobban vonzódunk, velük szívesebben osztjuk meg gondolatainkat is. Ám egyesek szerint a barátság el is távolíthat a közösségektől, mert szelektív.
Neki nem kell úgy kezdeni az aktuális beszélgetést, hogy "Mi újság? ", hiszen minden nap ott folytatjátok, ahol előző nap befejeztétek. Egy legjobb barát nem döf hátba, nem hagy cserben, nem irigyli tőled a boldogságot. Talán utópikusnak tűnhet mindez, pedig ha megvan a kölcsönös bizalom, ha bármikor lehettek őszinték egymással, az egy igaz barátság alapköve lehet. És visszatérve azokra az emberekre, akiknél látszólag nem igazán létezhet népszerűbb: ki tudja, ők számíthatnak-e abból a több tíz barátból akár csak egyre is, ha baj van? Mert tényleg jó, hogyha van egy olyan társaság, akivel végigtombolod az éjszakát, de (saját tapasztalatom szerint) csak egy lesz közülük, akivel együtt töltöd a másnapot is. Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Az első és legfontosabb dolog, amit tehetünk, ha igazi, hosszan tartó baráti kapcsolatra vágyunk az, ha annyiszor találkozunk a számunkra fontos emberekkel, ahányszor csak tehetjük. Martin Seligman és Ed Diener szerint az igazán boldog emberek erős, közeli kapcsolatot ápolnak a barátaikkal. A kutatási eredmények alapján a barátságot leginkább a személyes találkozás erősíti, azaz jó, ha az üzenetváltások és a telefonhívások mellett a közös programokra is időt szakítunk. Bár a mindennapok mókuskerekében ez nem könnyű, de a titok valóban a rendszerességben rejlik: egy vizsgálat szerint azok a barátságok maradnak velünk igazán sokáig, ahol nem telnek el hónapok "rádiócsendben", hanem legalább 15 naponta hallunk egymásról valamilyen formában. Ha találkozni nincs is lehetőségünk, az eredmények azt mutatják, már azzal is sokat tettünk, ha minél hamarabb viszonozzuk a barátaink telefonhívását; sőt, egy másik kutatás szerint ha műtéten esünk át, már csupán a barátainktól érkező üzenetek is képesek csökkenteni a fájdalmunkat.
Dunbar szerint ha a társas kapcsolatainkról van szó, nagyjából körökben képzelhetjük el azok felépítését: jellemzően 5 emberrel állhatunk igazán közeli viszonyban. A következő körben 15, az azt követőben 50 ember van, akikkel már "lazább" a kapcsolatunk, míg végül elérünk a 150-ig – ők azok, akikkel már leginkább az "ismerősi" kategóriába esünk, és ugyancsak ez a szám jelöli a Dunbar szerint fenntartható kapcsolatok végső értékét. Mindebből a 150-ből ráadásul számunkra elsősorban a két belső körbe eső, nagyjából 5-15 ember a legfontosabb, ugyanis ők azok a barátok, akik támogatnak és segítenek minket a céljaink elérésében és a nehézségeink leküzdésében, azaz ezek a viszonyok azok, amelyekből a legtöbbet "profitálhatunk" a testi-lelki jóllétünk érdekében. Ezeket a kapcsolatokat pedig kizárólag úgy tarthatjuk fenn, ha tudatosan figyelünk arra, hogy időről időre megerősítsük őket, és nem engedjük, hogy "az élet" elsodorja őket mellőlünk. Öribarik Az igazi kihívás, ha szeretnénk megőrizni a barátságot, a mindennapokban rejlik: a barátságot ugyanis az odafigyelés olykor apróságnak tűnő, de folyamatos gesztusai tartják életben.