firearmstands.com
Hogy Camilla Läckberg könyveiből eddig csak tévéfilmek készültek, az az Eltitkolt életeket moziban nézve érthető. Rejtélyes, kalandos történet, szimpatikus főszereplőkkel és sötét múltú gonoszokkal, csak valahogy az egész olyan hétköznap estére, otthonra, tévébe való. Pedig a film alapjául szolgáló könyv szerzője, Camilla Läckberg a skandináv krimi egyik sztárja (jó, tudjuk, hogy tucatnyi sztárjuk van már), Fjällbacka-sorozatának hatalmas rajongótábora van, könyveit 33 nyelvre fordították le. Fjällbacka az a kisváros, ahol Läckberg hősei élnek, ahol, legyen bármilyen idilli is a felszín, időről időre szörnyű gyilkosságok történnek. (Camilla Läckberg nem titkolt példaképe Agatha Christie, könyvei emlékeztetnek is az írónő munkáira. ) The Hidden Child - Official trailer Az Eltitkolt életek főszereplője sok mindenben hasonlít a szerzőre: ő is a harmincas éveiben jár, házas, kisgyereket nevel és regényeket ír. Erica Falcks (Claudia Galli) élete akkor fordul nagyot, amikor szülei meghalnak egy autóbalesetben, hozzá pedig beállít egy férfi azzal, hogy ők tulajdonképpen féltestvérek, ő Erica anyjának eltitkolt fia, akit még tizenhat évesen szült.
A sikeres írónő, Erica Falcks szülei váratlanul meghalnak egy autóbalesetben, majd a tragédia után bekopogtat hozzá egy férfi, aki azt állítja, hogy ő Erica féltestvére. A meglepett nő nem hisz az ismeretlennek, de mire megbarátkozna a gondolattal, néhány nappal később holtan találják a férfit. Erica - nyomozó férje tudtán kívül - saját szakállára kutatni kezd és hamarosan rájön, hogy édesanyjának a múltban több sötét titka volt családja és ismerősei előtt. Az igazság kiderítése során Erica élete is veszélybe kerül: vannak, akiknek érdekében áll a titkok… több»
Annyira hűek akartak lenni a készítők az eredeti regényhez, hogy közben elfeledkeztek az igazán fontos részletekről, melyek az egyes szereplők jellemét árnyalhatnák. E nélkül pedig az Eltitkolt életek semmiben sem izgalmasabb egy átlagosnál valamivel jobb tévésorozat egyik epizódjánál. Amit látunk, az egy svéd iparosmunka, és az a többletérték, amit a krimi európaisága hordoz magában – tehát a máig ható történelmi ellentmondások az európai társadalmakban –, nem nyilvánul meg konkrét értékütközésként, pusztán a fordulatok kiélezésében kap szerepet. Az eredeti regény szerzőjétől, Camilla Läckbergtől magyarul négy krimit is olvashatunk, azonban az Eltitkolt életek nincs ezek között. Az írónő 2007-ben kiadott könyve pont az ötödik bibliográfiájában, tehát éppen az, ami még várat a magyar fordításra. Ezáltal teljesen érthetetlen, hogy miért döntöttek a film hazai forgalmazása mellett – különösen annak fényében, hogy egy nem túl erős adaptáció valósult meg a könyvből.
A hollywoodi filmeket túlságosan erőtlennek tartók számára egy svéd krimi rendszerint gyógyírt jelent, az Eltitkolt életek azonban nem hozzza a skandináv színvonalat – és ezúttal ( legalábbis a magyarok számára) még az olvasás sem marad. Pedig rendkívül erősen kezd a film. Az első jelenetben a padlóra esik egy náci vaskereszt, azt követően a szülés után a kórházi szobában a nagymama borzadva tér ki unokájának megölelése elől, majd két-három percen belül autóbalesetben életét veszíti egy idős házaspár. Remek felütés, amely több szempontból is kiszámíthatatlanságot és nyomasztó hangulatot vetít előre a krimi hátralevő részében. A különböző jelenetek természetesen összefüggenek, de ez csak később válik világossá. A történet egy furcsa rejtéllyel indul: szülei halála után fél évvel a megüresedett házba történő költözés közepette Erika Flackot (Claudia Galli), a befutott írónőt meglátogatja otthonában egy ismeretlen férfi, aki közli a nővel, hogy ők valójában féltestvérek. Nem sokkal később az állítását papírokkal is bizonyító testvért szállodai szobájában megölik, az írónőt pedig nem hagyja nyugodni a rejtély, ezért egyre mélyebb ás a múltban, ahol megdöbbentő titkok lapulnak anyja korai életszakaszából.
(Camilla Läckberg annyira oda van regényei helyszínéért, hogy még egy szakácskönyvet is írt Fjällbacka ízei címmel. ) Ugyanakkor nagyon jó a filmben, hogy a főszereplő, a férje és az emberek, akik a nyomozás során az útjukba kerülnek, üdítően normálisak. Senki nem viselkedik úgy, mint egy szuperhős, a nagy tényfeltárás közepette sem kockáztatja az életét, nem téveszti szem elől, hogy mi az igazán fontos az életében. Ők egy tök normális család, akik próbálnak egy keserű történet végére járni, ahogy bárki tenné. Hosszú téli estékre jó szórakozás, de az év élményét ne ettől a filmtől várjuk. Pont olyan, mint Läckberg könyvei. IMDb: 5, 7 Index: 10/6
Pedig kezdem megszeretni a svéd/skandináv krimiket, meg magát a filmgyártást is, noha koránt sem néztem még olyan sokat meg közülük, hogy szakértőnek számítsak a témában. Sajnos. És az is sajnos, hogy a legfrissebben abszolvált produkció finoman szólva is gyengécske volt és inkább tűnt egy átlagos TVfilmnek, vagy ami még rosszabb, egy szerda esti krimisorozat dupla epizódjának, mint mozira érdemes, minőségi darabnak. El is mondom, mi volt a legnagyobb baj vele: Átszaglott a vászonról, messziről lehetett érezni, hogy a történet alapja egy regény. Mikor beültem, még nem rendelkeztem háttérismeretekkel, de ahogy egyre inkább szaporodtak a flashbackek és csak nem akart egy, sima mederbe kerülni a történet, rögtön konstatáltam magamban: ez biza egy rossz adaptáció. Érdekességként, ha nem is sikerült olyan rosszul, mint az Éjféli gyors Lisszabonba, rögtön ez utóbbi film ugrott be róla, mert hasonló betegségektől szenved az Eltitkolt életek is, még ha az állapota nem is súlyos annyira... Kitaláltam egy szerintem a helyzetet elég jól szemléltető hasonlatot: a legtöbb regény olyan, mint a folyók régen.