firearmstands.com
Mese? Árgirus királyfi és Tündér Ilona csodásan valószerűtlen története számtalan változatban létezik a magyar népmesekincsben, s olasz... Vörösmarty Mihály versei [eKönyv: epub, mobi] Vörösmarty Mihály (1800 - 1855) - a reformkor legnagyobb költője és irodalmi vezére. Szegény nemesi családból született. Tizenhét éves korától kezdve magának kellett gondoskodnia megélhetéséről és tanulmányai költségéről. Kilenc évig nevelősködött egy nagybirtokos... Zalán futása [eKönyv: epub, mobi] ",, Mi dolgunk a világon? küzdeni, És tápot adni a lelki vágyainknak. Ember vagyunk, a föld s az ég fia, Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen... "" Csongor és Tünde, Tündérvölgy [eKönyv: epub, mobi] ""Minden országot bejártam, Minden messze tartományt, S aki álmaimban él, A dicsőt, az égi szépetSemmi földön nem talá mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban. Örömömben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára ké, de mit látok?... Csongor és Tünde Vörösmarty Mihály 1830-ban játszódó, öt felvonásos színjátékának fő alakjai Csongor és Tünde.
Kerek Roland cikke Kép:
Erre a meg nem fogalmazott kérdésre adja meg a választ a 2. 3. strófa: Legyen olyan hatalmas, hogy vegye igénybe a költő minden szellemi és fizikai energiáját. De tovább halad a képsor: az utolsó alkotás legyen olyan rendkívüli erejű, mint a "zengő zivatar", mert csak így lehet méltó a nemzeti és emberi katasztrófákhoz. Miért kell ilyen verset írni? A válasz a következő két strófából olvasható ki (4. és 5. ). A 4. versszak iszonyatos hangjai egyéni, nemzeti és emberi tragédiákról adnak hírt. Ezek a szörnyű természeti csapások követelik az utolsó alkotást, de a "vakmerő remények" képtelen illúziója is belejátszik az okokba. Olyan megdöbbentő időket élünk (sugallja az 5. versszak), mint amilyen végzetes csapás volt az emberiség számára a Paradicsom elvesztése. Mindezt csak halljuk, vizuálisan semmi sem jelenik meg. A 6. versszakban a történelem előtti múltba távozást a térbeli távolodás váltja fel. A hang bizakodóbbá válik, sejtetve, hogy a kozmikus távlatból már látni lehet egy emberibb jövő jeleit.
Vörösmarty Mihály: A vén cigány Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vizen, Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig igy volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett; Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, Sziv és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. Véred forrjon mint az örvény árja, Rendüljön meg a velő agyadban, Szemed égjen mint az üstökös láng, Húrod zengjen vésznél szilajabban, És keményen mint a jég verése, Odalett az emberek vetése. Tanulj dalt a zengő zivatartól, Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl, Fákat tép ki és hajókat tördel, Életet fojt, vadat és embert öl; Háború van most a nagy világban, Isten sírja reszket a szent honban. Kié volt ez elfojtott sohajtás, Mi üvölt, sír e vad rohanatban, Ki dörömböl az ég boltozatján, Mi zokog mint malom a pokolban, Hulló angyal, tört szív, őrült lélek, Vert hadak vagy vakmerő remények? Mintha ujra hallanók a pusztán A lázadt ember vad keserveit, Gyilkos testvér botja zuhanását, S az első árvák sirbeszédeit, A keselynek szárnya csattogását, Prometheusz halhatatlan kínját.
Így lesznek halandók halhatatlanok...
Nem az ujjongás, hanem a szenvedélytelen megnyugtatás és rábeszélés versét kényszerült helyette megírni. Csalódott vajon? A lány kezét, szeretetét és tiszteletét meg tudta szerezni, szerelmét azonban nem? Vörösmarty Mihály akkor ismerte meg Csajághy Laurát, amikor már szinte lemondott a szerelemről, mint arról 1839-ben írt Késő vágy című verse tanúskodik. Az ő életében a viszonzott szerelem csak álom maradt, hiszen fiatalkori szerelme Perczel Etelka iránt beteljesületlen volt, és későbbi versei is csak reménytelen vonzalmakról vallanak. Vágyai és a valóság kibékíthetetlen ellentétben álltak egymással, ez lehet az oka, hogy epikai műveiben a reménytelen szerelmek jelentkeznek a realitás talaján ( Zalán futása), a boldog, beteljesült szerelem azonban mindig valamilyen irreális közeghez, álomvilághoz kötődik ( Csongor és Tünde). Mivel szerelemvágya kielégítetlen maradt, nem csoda, hogy 42 éves korában még mindig úgy vágyódott a beteljesedett, boldog szerelemre, mint mások fiatalon. Kapcsolata Laurával nem volt mindennapi.
Ha ez igaz, akkor Vörösmarty egyéni boldogságával fizette meg szerelmes verseinek árát. Az Ábránd ugyanabban az évben született, mint A merengőhöz és a Keserű pohár című vers: 1843-ban, a költő házasságának évében. Vörösmarty olyan szerelemért eseng benne, amilyenben sohasem volt része. A vers születésekor az ostromlott lány már igent mondott a házasságra, a költő boldog is lehetne, mégis tovább udvarol, mert mint mindenben, a szerelemben is a teljességre vágyott: azaz nemcsak a lány kezét akarta, hanem a szívét is. Az Ábránd ban feszülő indulatot akkor érthetjük meg igazán, ha a vele egy időben született szerelmes versek kontextusában vizsgáljuk, hiszen ugyanaz az élethelyzet ihlette A merengőhöz és a Keserű pohár című műveket is. Márpedig ezekből fájó beletörődés, panasz érződik: nem a karjába röppenő boldog jegyeshez, hanem a merengőhöz kellett Vörösmartynak verset írnia. Az esküvő előtti boldog várakozás hónapjaiban se írhatta meg a viszonzott, boldog szerelem versét – ezt a verset nem írta meg soha.
Vörösmarty Mihály Vörösmarty Mihály (1800 - 1855) - a reformkor legnagyobb költője és irodalmi vezére. Szegény nemesi családból született. Tizenhét éves korától kezdve magának kellett gondoskodnia megélhetéséről és tanulmányai költségéről. Kilenc évig nevelősködött egy nagybirtokos családnál, közben jogot tanult, ügyvédi vizsgát tett. 1825-ben kiadta a honfoglalásról... bővebben Vörösmarty Mihály (1800 - 1855) - a reformkor legnagyobb költője és irodalmi vezére. 1825-ben kiadta a honfoglalásról írt hatalmas eposzát, a Zalán futását. Költeményével, amely Árpád és népe példájával akarta tettre serkenteni a nemzetet, nagy sikert aratott a nemesség körében. Ettől fogva az irodalomnak élt, nemsokára ő szerkesztette a legjelentősebb pesti folyóiratokat, körülötte tömörültek a haladó írók. A politikában Kossuth híve volt, a szabadságharc alatt is kitartott mellette. Világos után egy ideig bujdosni kényszerült. Nemzete sorsán kétségbeesve, zavart lélekkel halt meg. - Irodalmi munkássága sokoldalú: lírai verseket, elbeszélő költeményeket, drámákat, elbeszéléseket és tanulmányokat írt, sokat fordított.
1848 előtt is volt év, amikor versből keveset írt – azonban a forradalom évében egy olyan alkotótól, aki korábban olyan hitelesen alakította a nemzeti költő szerepét, talán több költeményt várnánk. Történt valami, ami végzetes módon kihatott alkotókedvére. Az irodalomtörténészek szerint egy 1846-os esemény hatására került alkotói válságba: ekkor verték le Galíciában a lengyel nemesség nemzeti-függetlenségi mozgalmát Bécsből fellázított ukrán parasztok; ennek hatására a pesszimizmusra amúgy is hajlamos költő még inkább borúlátó lett, és még kevesebb vers hagyta el a tollát. Borúra derű Mindazonáltal az 1848-ban írott verseinek kezdő darabján semmi nem érződik a letargiából. A március 15-16-ra keltezett Szabad sajtó című vers az ismerős metaforákkal üdvözli a forradalmat: "Kelj föl rab-ágyad kőpárnáiról, / Beteg, zsibbadt gondolat! "; "Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok! " Egy nyolcsoros lelkes kiáltás ez a mű, amely hűen tükrözi a korabeli radikális közhangulatot, ha még ez egy kissé talán idegenül is hathat egy irodalomszervező költőtekintély tollából.